DÚLAI SEGÍTŐ
Anya és anyákat segítő
2015-ben végeztem el Békés Emőke Dúla képzését, melyen nemcsak szakmai tudást, hanem olyan közösséget és kapcsolati hálót adott, mely a mai napig kísér engem. Ma már két gyermek anyukája vagyok és bár nekem nem adatott meg a természetes szülés csodája, ma is mélyen hiszem, hogy mi nők erre születtünk. A testünk erre van kitalálva, minden folyamat a kezdetektől a szülésig és azon túl egy varázslatos rendszer része, ahol az új élet születését támogatja minden. A saját megéléseim és a feldolgozásukkal eltöltött sok sok óra terápia, azt hiszem nem csak jobb emberré, jobb anyává, de hiszem, hogy jobb segítővé is tett.
A császármetszések lelki és fizikai traumáit feldolgozva, megértve és elfogadva tudok támogatást adni olyan édesanyáknak is, akik akár tervezetten, műtéti úton szülik meg gyermeküket. Az én dolgom nem az ítélkezés, nem annak eldöntése, hogy mi az egyetlen és igazi út, az enyém csak annyi, hogy az összes információt átadjam a várandósoknak az informált és önazonos döntésekhez.
Azt gondolom, hogy nekünk nőknek az anyaság egy óriási lehetőség az önismereti munkára, ahogy a férfiaknak az apaság is az lehet. Épp ezért nagyon szeretem, amikor már a várandósság korai szakaszában megismerhetem a leendő anyukát és apukát, mert bizony már ezekben a hónapokban is jelentős változásokon megy át a pár. Ezek a változások szükségszerűek a családdá váláshoz, ám mégis néha bukkanókkal és zökkenőkkel jár, amit jó érzés egy tapasztalt kívülállóval megosztani.
Fontos szempont nálam, hogy a születendő kisbaba igényei és jelenléte is részét képezze az üléseinknek, hiszen mindent érez és hall már ott a pocakban. Nem az a cél, hogy egy rózsaszín buborékot fújunk köré, ahol anya nem szomorú néha és apa nem bosszús, ez lehetetlen és nem is életszerű. Már a pocakban is azt a mintát kapja meg, hogy hogyan kapcsolódunk az érzéseinkhez, hogyan mondjuk ki a fájdalmainkat és hogyan simulunk ki a végén egymás karjaiban.
Dúlai konzultáció
TÁMOGATLAK
Egy kis ízelítő, hogyan is megy ez…
Ma egy dúlai konzultáció után, így búcsúztam el a pártól, hogy „Bocsánat, hogy ilyen sűrű lett ez az alkalom…is”.
Ez már a 3. alkalom volt velük és minden találkozó egy újabb szelet az ő tortájukból, az ő életükből. Minden alkalommal egy kicsit jobban megismerem őket, a történetüket, hogy honnan jönnek, hogyan készülnek a kisbaba érkezésére és hogy kik is ők valójában. Hogy milyen félelmekkel és dilemmákkal vannak benne ebben a folyamatban. Csodálatos dolog megérezni ezt a bizalmat, mélységet, hogy őszintén felvállalják, hogy helye van a könnyeknek, a kétségeknek, a félelmek kimondásának. Mindezt oda teszik az asztalra, a kártyáim mellé, a papírjaim mellé és hogy beszélhetünk, arról a legmélyebb tartalomról, hogy mi történik olyankor, amikor egy anya és egy apa születik, férfiból apa, nőből anya, és amikor ők családdá válnak. Hogy ez bizony sok mindent hoz magával, kérdéseket, feladatokat.
Kérdéseket arról, hogy ki vagyok én most, ki leszek anyaként, ki lesz a párom apaként, hogyan válik ő apává és én hogyan leszek anyuka és mi hogyan leszünk szülők együtt? Minden kérdésnek helye van és jó ezekre ránézni, még mielőtt megérkezik a kisbaba.
Fontos az is, hogy egy szülésre készülés csak annyira tud mély lenni, amennyire a leendő szülők akarják. Én csak kísérek, ott ahol vagytok, abban, amiben kéritek.
Hálás vagyok a bizalomért. Köszönöm.
Dúlai konzultációért bátran keressetek elérhetőségeim egyikén, szüléskíséréseket korlátozottan vállalok, így ha már megfordult a fejedben, hogy segítséget kérnél, csak hívj vagy foglalj egy 15 perces ingyenes konzultációt.
Szülésélmény feldolgozás
HA ITT AZ IDŐ
Hogyan is működik?
A szülés életünk legmeghatározóbb élménye, mely az egész női létünkre és anyaságunkra hatással van. A feldolgozás előbb vagy utóbb mindenképp megtörténik, de az nagyon fontos, hogy nem az idő lesz az egyetlen, ami segít, hanem az, ha a történetünkből előtérbe helyezzük az erőforrásokat, a fejlődési lehetőségeket és megtaláljuk azokat a pontokat, amire igazán büszkék lehetünk.
Ha már megszületett a kisbabád, biztosan érzed, hogy melyek azok az élmények, amikre ha rá gondolsz, könnyes lesz a szemed, vagy elcsuklik a hangod…igen ezek a pontok azok, ahol a lelked még vágyik egy kis simogatásra, feloldásra. Néha az is segít, ha valaki csak meghallgat az elejétől a végéig, nem szól közbe, nem kezdi el a saját történetét és nem mondja legyintve azt, hogy áááhhh az enyém durvább volt.
Talán már sokszor elmesélted, hogy hogyan is született a kisbabád, de lehetnek benned kérdések, hogy mi miért történt, hol történt zavar a folyamatban? A kérdésekre nem mindig érkezik válasz, de segíthetek neked átkeretezni és más szemszögből láttatni veled a szülésed történetét. Fontos, hogy a párod, ha ott volt, ugyanúgy hordozhatja magában az ő megéléseit, árnyalhatja a teljes képet, ezért a konzultáció során jó, ha együtt vagytok jelen, sőt a gyermek is veletek van.
Az a tapasztalatom, hogy sokszor egy sírósabb kisbaba a szülők bánatát sírja el, oly keservesen vagy éppen dühösen és haragosan, ahogyan mi felnőttek nem tudjuk már, vagy nem engedjük meg magunknak.
Ha úgy érzed, hogy nehéz volt a kezdet, küzdelmes a folytatás és jó lenne beszélgetni, letenni a szülés nehéz terheit végre, keress bátran elérhetőségeim egyikén vagy foglalj időpontot 15 perces ingyenes konzultációra.
Dúlamese, azaz hogyan lettem dúla?
Az én dúlaságom története hamarabb kezdődött, mint az anyaságom. Kislányként is főleg babáztam és sokáig csak is az egészségügyben láttam magam előtt jövő képet. Aztán a kép színesedett és mire dúla lettem már voltam sok minden más is, például titkárnő, irodavezető, marketing asszisztens, bébiszitter, recepciós, masszőr és jógaoktató.
Mikor először szembe jött velem ez a szó, hogy dúla, azt éreztem, hogy ez az, én pontosan ezt álmodtam meg magamnak és mikor először a szülőszobába léptem, annyira természetes volt számomra, hogy magam is meglepődtem. Fogalmam sincs, honnan volt bátorságom és magabiztosságom, de ott és akkor azt éreztem, hogy a helyemen vagyok.
Először dúla lettem majd 6 évvel később anyuka, ám ahogy sok édesanyának az én utam sem indult simán. Első gyermekünk megfoganására sokat vártunk, majdnem 3 év telt el, mire hozzánk is kopogtatott a gólya. Már meddőségi klinikán is jártunk, ahol sok jóval nem kecsegtettek bennünket, az orvos szerint kicsi és fejletlen a méhem, sok pete érik egyszerre és amúgy is ciszta is van a jobb petefészkemben. Mindezek ellenére vagy talán dacból, pont ezért, ki tudja? Napokon belül megfogant a kislányunk, az örömünk határtalan volt. A várandósság hónapjait szinte csak a növekvő pocakom jelezte, boldog és egészséges voltam. Dolgoztam ugyanúgy, mint előtte, heti 4-5 jógaóra, masszázsok, pörögtem, ahogy megszoktam. Ám a pocakomban lakó kisbaba egyszer csak jelezni kezdett, a 25. héten vészjóslóan sok és erős haskeményedések kezdődtek, amik nem is maradtak abba, így orvosi javaslatra fekvésre lettem ítélve. Nehéz hetek voltak nekem, hiszen hirtelen mindent abba kellett hagynom, egycsapásra otthon lévő kismama lettem. Sok segítséget kaptam a dúlakörből és nagyon sok erőt és biztatást, de nehezen fogadtam el, hogy mostantól ez lesz.
Otthonszülésre készültünk, a kórházi szüléskísérések tapasztalatai után úgy éreztem ez a legjobb döntés számunkra. Végül a sors más utat szánt nekünk, de sok sok óra terápia, családállítás, kineziológiai oldás után, ma már fel tudom vállalni, hogy ez így volt jó és így lett a mi történetünk. Kislányunk kórházban született, hosszú vajúdás után egy traumatikus császármetszés lett az én anyává válásom első mérföldköve.
A szülésem legfájdalmasabb pontjai nem a fizikai fájdalomhoz kapcsolható megélések voltak, hanem azok, amikor nem vették figyelembe az igényeimet, nem kezeltek méltón és az emberi bánásmód is valahogy elveszett a rendszerben. Azt tudtam a legnehezebben feldolgozni, hogy én, az anya, aki szülni és életet adni ment a kórházba, kiszolgáltatva és végtelenül elhagyatva éltem meg anyaságom első óráit. Hogy a kislányom, akinek érkezését annyira vártuk, végül az élete kezdetét egyedül, valahol a csecsemő osztályon töltötte nélkülem, az anyukája nélkül.
Egészen változatos kis babakelengyét hoztunk magunkkal, amit ilyen helyzetben egy friss család hazavihet, szétnyíló heg varratot, szoptatási nehézségeket, sírós és nehezen vagy inkább sosem alvó kisbabát, PTSD szindrómás szülőpárt és némi allergiás csalánkiütéses reakciót a sebtapaszra. Innen szép nyerni, mondják az okosok és tényleg nyertünk, mert ma már két gyermek büszke anyukája vagyok, a nehézségek megedzettek bennünket, és bár a kisfiam is hasi úton született /farfekvés miatt/, mégis gyógyító és felemelő élményben volt részünk. Megtapasztalva a gyengéd császármetszés minden előnyét. Szülés körüli segítőként pedig megerősödve és örök optimizmussal tudok melletted jelen lenni.
Ez így az én anyaságom története, ma már elfogadtam, hogy számomra és a gyermekeim számára más út volt megírva az életbe. Sok óra családállításban eltöltött idő, terápia és önismeret, mely az elmúlt 7 évben az életem része lett. És nem csak az enyém, mert a férjem is ugyan így dolgozott magán és a traumáin, hogy ma már egy megdolgozott apasággal tudjon a gyermekeink mellett lenni. Mi így lettünk család.
Ki a dúla?
Azt gondolom, hogy minden édesanya és minden kisbaba méltó szülést és születést érdemel és mi dúlák lehetünk ebben az 5. elem a kismama, a szülésznő, védőnő, nőgyógyász/szülészorvos mellett. A kórházi dolgozók mellett, akik érted vannak és nem ellened, de pont Veled sincsenek. Mert kivették a rendszerből a legfontosabbat, a biztonság érzetét és a bizalom lehetőségét, melyek nélkül könnyen érezheted magad elveszettnek és magányosnak.
A dúla az a nő, aki betölti azt az űrt, ami a hagyományos várandós gondozásból hiányzik. Az egészségügyi átalakításokkal pontosan az a bizalom és biztonság veszett el, ami ahhoz kell, hogy Te kedves kismama úgy érezd, hogy vigyáznak rád és a kisbabádra, ismernek titeket és ismerik az igényeiteket is. Az állami kórházak mai helyzetében sok dolgozót fenyeget a kiégés veszélye, sok túlóra, méltatlan bánásmód és kevés elismerés a munkájuk eredménye. Ebben a közegben érezheted úgy, hogy nem érted és a gyermekedért történik minden. Az empatikus hozzáállás az értő figyelem sajnos hiányzik a rendszerből.
Mit csinálok én?
Az elmúlt közel 14 év dúlai, anyai tapasztalatát és sok óra képzéssel szerzett tudásomat arra használom, hogy minden szükséges információval rendelkezz a jól-informáltságon nyugvó döntéseid meghozatalához.
Támogatlak és megerősítelek Téged és partneredet, új perspektívából megvilágítani az eseményeket, a vajúdás előrehaladását segítő javaslatokat tenni, relaxációval, masszázzsal vagy új, célszerűbb testhelyzet megtalálásával és más kényelemérzetet elősegítő módszerekkel. Pozitív megerősítésekkel tudlak átsegíteni a mélypontokon. De tudok csendben lenni és csak jelen lenni, ha azt szeretnétek. Képes vagyok lelkileg megtartani a szülés kimerítő óráiban és igyekszem a párodat is bevonni, hogy együtt élhessétek meg a születés csodáját. Hiszek benned és a női test erejében, hiszek abban, hogy megfelelő támogatás mellett minden nő képes életet adni.
Várandósságod idején többször találkozhatunk, kérhetsz tőlem masszázst, egyéni jógaórát, meditációt, dúlai konzultációt, melyre a leendő apukát is szeretettel várom.
A szülés közeledtével megbeszéljük, hogyan szeretnéd, hogy támogassalak benneteket, mikortól legyek készenlétben és hogyan tudjuk tartani a kapcsolatot. Megbeszéljük azt is, hogy ha bármi történik velem, ne maradj kísérő nélkül, javaslok számodra helyettes dúlát.
A szülésig pedig találkozhatunk a jóga óráimon, online vagy személyesen, egyeztethetünk konzultációt vagy masszázs időpontot, de előre megbeszélt időpontban telefonon is állok rendelkezésedre.
Azért, hogy megmaradhassak olyan segítőnek, ami számomra vállalható, kevés szüléskísérést vállalok. Érdemes időben jelentkezned, ha ez a gondolat motoszkál benned. Tudnod kell azonban, hogy az állami intézmények között egyre kevesebb lehetőség van dúlai kísérésre, ezekben az esetekben szülésfelkészítésben tudlak segíteni téged és a párodat.
Ha bármi kérdés felmerül benned, regisztrálj egy ingyenes 15perces konzultációra, hogy élőszóban tehesd fel a kérdéseidet!
